none of these drugs get me high

Elhiszem én,hogy létezik az a cukros boldogság is, az a szirupos fajta. Nekem végül is teljesen mindegy,hogy egy párral többet vagy kevesebbet kerülök ki az utcán,a lényegen nem változtat. Juthatok én még akármerre, javulhat vagy korcsulhat bennem valami,ki tudja? Ki is tudná,ha még azt sem vagyok képes megmondani,hogy merre van az arra, hogy x dolgot szeretek vagy gyűlölök vagy hogy fontos-e egyáltalán?

Fontos.

Mi fontos?

Most csípőből rávágnám,hogy semmi. Belegondolhatok abba,hogy mi volt jelentőségteljes a múltamban, mit rontottam el,minek volt akármilyen kihatása a mostani helyzetre. Ugyanígy elképzelhetem,hogy mit akarok a jövőben, min akarok javítani vagy mi az,amit nagyon szeretnék. A dolgok nagyobb része ezekből össze is áll a fejben: múlt-jövő. Ami volt,és ami talán lesz. Ami fontos volt,és ami talán majd egyszer az lesz. A fejlődés két végpontja, csak a közepét felejtjük ki.
Mert ami most van,ebben az a szent pillanatban,az micsoda? Most,itt,mi a fontos? A cigisdoboz mellettem,hogy holnap reggel korábban kell indulnom hogy vegyek még? A részeg bácsi lent az erkély alatt,akinek az énekszava tisztán felhallatszik? A szomszéd lakásból a néni,aki még mindig süt, hogy a holnap érkező unokái örüljenek?

Mi a fontos most?
Az adott pillanatban soha,semmi.

21:59

Merre mész?
Minden embernek van egy személyre szabott fala,ahova verheti a fejét,ha úgy alakul?
Fáj a fejem.


A vakság jó az embereknek,élvezik,hogy figyelmen kívül tudnak hagyni mindent,ha akarnak. Én is élvezem,meg mondjuk mindenki. Nem tudom,hogy ha elkezdenénk keresni,akkor találnánk-e olyan valakit,aki teljes mértékben őszinte életet él,nem bújik el és nem menekül semmitől. Aki reggel,ha felkel,és megitta a kávét,utána szépen elmosogatja a csészét,felkapja a kulcsot és elindul a napja. Aki úgy tud éjszaka lefeküdni,hogy nincs benne rettegés a másnap miatt,hogy mi lesz,hogy lesz.
Egy idő után ez már nem is rettegés, csak a képeken a szemet bántó színeket inkább szürkére festi. A hibák legnagyobb részét így eltünteti,azzal meg ki foglalkozik,hogy mi maradt meg az eredeti skálából?

Utálom,amikor részben halok bele valamibe.
Utálom,hogy reggel azt a bizonyos kávéscsészét én mindig lelököm és eltörik.

fuck the past

Ó igen,kitöröltem a régi bejegyzéseket. Átugrom a múltam,mert megtehetem. Másra sincs jelenleg szükségem,minthogy a saját szavaimba öntött morális fertőm a szükségesnél nagyobb mértékben létezzen.

Nem hagyom abba,csak ignorálok.

#44

assassin üzenete:
*éhes vagyok :D
*megehetem az agyad?
XxX üzenete:
*persze, kapard ki azt ami még maradt ^.^
*meg a többi szervem is megeheted
*a szívemet is ^.^
assassin üzenete:
*a sajátomat se tudom megemészteni... :)