Elhiszem én,hogy létezik az a cukros boldogság is, az a szirupos fajta. Nekem végül is teljesen mindegy,hogy egy párral többet vagy kevesebbet kerülök ki az utcán,a lényegen nem változtat. Juthatok én még akármerre, javulhat vagy korcsulhat bennem valami,ki tudja? Ki is tudná,ha még azt sem vagyok képes megmondani,hogy merre van az arra, hogy x dolgot szeretek vagy gyűlölök vagy hogy fontos-e egyáltalán?
Fontos.
Mi fontos?
Most csípőből rávágnám,hogy semmi. Belegondolhatok abba,hogy mi volt jelentőségteljes a múltamban, mit rontottam el,minek volt akármilyen kihatása a mostani helyzetre. Ugyanígy elképzelhetem,hogy mit akarok a jövőben, min akarok javítani vagy mi az,amit nagyon szeretnék. A dolgok nagyobb része ezekből össze is áll a fejben: múlt-jövő. Ami volt,és ami talán lesz. Ami fontos volt,és ami talán majd egyszer az lesz. A fejlődés két végpontja, csak a közepét felejtjük ki.
Mert ami most van,ebben az a szent pillanatban,az micsoda? Most,itt,mi a fontos? A cigisdoboz mellettem,hogy holnap reggel korábban kell indulnom hogy vegyek még? A részeg bácsi lent az erkély alatt,akinek az énekszava tisztán felhallatszik? A szomszéd lakásból a néni,aki még mindig süt, hogy a holnap érkező unokái örüljenek?
Mi a fontos most?
Az adott pillanatban soha,semmi.
Minden lehet fontos. Attól függ, hogy Te is honnan nézed.
VálaszTörlés